kapolcsvarázsok


még oda se értem,
de erről álmodom.
a forró, nyári utcák hullámzása,
a művészlelkes tömeg,
egy völgyben, júliusban
csodálatos dalokkal,
gondolatokkal,
színes mondatokkal,
kedves emberekkel

***
megérkezni,
szép ruhába bújni,
mosolyogni...
irány a malomsziget,
ahol a varázslat kezdődik
mert meglátlak minden évben.
és elengedem eddigi önmagam,
átadom magam a pillanatnak,
a jelennek, és a kapocsnak,
ami évközben csak bensőkben forrong
és érlelődik
de feléled és valóra válik Kapolcsban
a völgyben, a nyári színek,
rezdülések, zendülések.
csak erre vártam, és vágytam egész évben
hogy itt varázslattá váljon a lényem
és hogy meglássalak.
mosolygok szívemből, lényemből
nézlek és örvendek
hiszen magad vagy jelen.

***

szerda,
kék ruhámban állok,
csinos vagyok nagyon,
igazán, de szomorú
és te ezt meglátod
kérdezed is az este,
mikor csak ülünk kettesbe
el se hiszem
még mindig
mert csak egy villanásnyi
gondolatom volt eddig
arról, hogy megcsókollak.
befeküdtem melléd
átöleltél,simogattál
feléd fordultam
és hozzád bújtam.
éreztelek, éreztél.
és aztán vártam,
mivel én nem mertelek
te megcsókoltál.
és lehunytam szemem.
tudtam, nem szabad,
szívem mégis örjöngött.
majd kiugrott
kezem pedig göndör hajadban,
majd arcodon, és te magad
én mellettem
egyszerűen majd megörültem
pedig lehet csak a sok fröccs hozta ki
de egy egész estét hajnalig végigbeszélgetni.
azért nem történik velem mindig ilyesmi