Illúzió volt
A kékség
A mélység
Puha párnád között a megnyugvás
Az a sok érzés, hogy végre...
Ameddig ugye ki nem mondod, hogy vége
És hiányzol, de úgy is elmúlik,
Úgyhogy, hát nem kapaszkodok többé már ilyen képzetekbe
Mert mindegyik csak egy illúzió
Boldogság ami valaha eltöltött
Az olyan igazi megtelítő, eltelítő
Frissítő tavaszias
Majd a májusi bánat felhők után
a nyári viharos el hinni nem akarás,
sok sírás,
és az eső utáni üresség.