valamilyen régi nyárból
csend
sóhajtás.
úgy igazán...csak azt hiszem amit érzek?
Régi emlékek...
Ülök a Duna partján,
beszél a szél,
szembeszél:
Emlékszel arra a csendes szürkületre?
A búcsúzó napra?
Miért ne lehetne újra várni a pirkadatra?
Hiányzanak a fák,
hiányzik minden mit valaha nekem szóltál,
s itt ülök, de mindez csak sóhajtás.
.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése