március 29-ről ittmaradt vers

Azt képzelem, hogy oldalra fordulok
és hozzád bújok mint egy kislány
Azt képzelem, hogy reggel felkelt a beáramló fény
és rám nézel, talán meg is csókolsz
azt képzelem
hogy újra hozzád bújok, és te átölelsz
Azt képzelem, hogy csak nézel, vagy simogatod az arcom
és én zavarba jövök
Azt képzelem, hogy a testem ilyenkor felforrósodik
és te szelíden, szorosabban szorítani kezdesz, magadhoz ölelsz újra
Azt képzelem, és szinte el se hittem eddig
Csak most, hogy hiányod ilyen ijesztő 
Hogy nekem mindez kell, hogy mindez tetszik,
és hiányzolm ó, de mennyire
pedig tudom,
nem mész velem semmire.