telhetetlenség és tehetetlenség
édes kétesség,
kedves eredménytelenség
összeszorul a szívem,
szemem messze néz de nem lát előre
csak vissza és a nincstelenbe
tisztul az ég, tisztul az érzék
böjt van és tavasz
mindez most kicsiny vigasz.
tisztulásban élni
mélyrenézve félni
félelmekbe marva, kapargatva a sebeket,
felfelé nézve az egeket,
fordulva, perdülve, mind-végre elesve
az érzésben, hogy elestem
kudarc-ízű félelembe keseeredve
kapaszkodva a remény kedvességébe
hogy új ösvényekre találhatok
a kanyargós völgyekben
de csak érezni szeretném egészében
még inkább a fák illatát, a tavasz mámorát
színeit beszívni, hangjait látni,
összemosódni a tiszta fény-érzéssel
meghalni, és újra megszületni.