félelem vagy érték
lassan tíz éve hogy benne vagyok
szerelem
vagy mély árok,
ahonnan ki még mindig nem látok
félek talán mert nem merek tovább menni?
mégis azt mondom,
szeretem a régit
inkább harcolok minduntalan, végig,
nem dobom el,
mert sajnos reménytelen
hiszek minduntalan
végtelenségig mindig
mindenkibe.
nem is a változásba, hanem a mindenkiben lakó mélységbe
a mélyben rejlő istenségben, jóban, nevezd úgy ahogy számodra többet mondhat.
nem akarok a világban élni, melyik eldob mindent amint elromlik.
hiszek a kegyelemben.
az irgalomban
azt hiszem talán hiszek.
feltekintettem az égre
és volt, hogy  amit ekkor éreztem,
visszapillantott reám  éjszaka két sötét szempárban.

és harcolunk tovább. megsebeztél ezerszer már, és talán ez alkalommal majd már bele is halok, de hát ha ezt akarod, én tudod mindig megbocsátok, ezerszer, ha kell, még ha félek, is mert számodra ez talán semmit sem jelent és csak elmerül csekélyességében mindennapjaidnak. engem pedig a végtelen mélységig leránthatnak
de fejlödjünk, egymást sebezve, legyen hát így ezredszerre.
és tudod, ilyenkor azt érzem, mégis lehet félelem
ezredszerre is.
és aztán feltekintek, és azt mondom, hadd legyen úgy ahogy odafenn elrendelték, számomra már nem jelent félelmet az ismeretlen útja, ha felnézve látok, mélyrenézve érzek, és hiszek, s bízom rendületlenül.