Kulcsár Ferenc:
BESZÉDEK
"Egy pillantásban, tudod, mennyi istenség van. S azt, hogy az istenség kér, követ. Az arcon, láttam, mondani így merem, az istenség elárad, és hallottam, mondani így merem, szavait a szájnak. Igen, tudom, a sorsban istenség van. S azt, hogy épít fészket fejem fölé. Én úgy tudom, a kényes páva megleli hangját – sorsom súgja, és igazát a száj kimondja: tiszta percben istenség segél. Tudod, a versben mennyi istenség van. S azt, hogy roppant súlya könnyı szelet követ. És visszaadja eltınt lélegzeted egy perc lángja is – szavad igazsága kiforgatott minden vagyonoddal felér – a sötét idŒk kigyúlt csillagköveinél. (1974)