Bari Károly: Ablakomba csontsovány holdat állítottál fehéren mászott tátongó falakon a fák árnyékán megakadt - ott lóg az ágakon Késő van, ne menj ki a rétre, baj mindig akad fölhasítják lábad virágagyarak véres lesz a fű, véres az iszap halálra gázol a dübörgő erdők csordája, megszurkálnak az eszelősen susogó szikra-füvek, meggyújtják hajad kódorgó tüzek, harapnak vad kutyák, Téged aki hajnalokat szülsz nekem - és akkor nem tudja meg senki, hogy ablakomba csontsovány holdat állítottál