valamikor augusztusban


A lámpafény simogatja a síneket;
csak a rád-gondolás is megeszi a szívemet;
annyiszor hagytam el már részeit;
a te egód jól lakott vele fülig.
Rád nézni se tudok már.
Gondolatod szőrnyűbb az utálatnál;
Sós ízű a harag, remélem,
bennem nem sokáig marad,
mert nincs miért.
Érted?!