elejét venni.
de hogyan,
ha végét se találom?
álmodozni folyton
elegem van
értem én
érzem én
aztán rájövök, semmit sem ér
bármi ami lehetne
világ lehetne, szép lehetne
kép lehetne
csak elképzeltem a jövendőt,
és rájövök,
hogy a sokféle hibában a legnagyobb bennem van.és amit találnék
az úgy fájna
mert egyszer már belegondolna
az már csak lefele zuhanna
zuhanás
egy elválás,
egy moccanás
hiszem
hogy van üteme a létnek
de miért üt eme térnek
véget vet, szét vet,
rájönni, hogy álom
kép, az csak,
rájösz
zuhansz
képzelődsz.
elveszel.mélyen zuhansz.
kérdem én
mire e szenvedély?
kinek kell?
itt van , vegyétek el
eddig hasznát alig leltem
csak gyötrelem
fájdalom
át nem láthatom
vegyétek el,
hadd repüljek el
mind a dalba ölt fájdalom
kérdem én
mire e tér
mely üres
legbelül
csak engem üt
meg se tűr
ez a nagy űr
ez a semmi
melyben elveszni
csak ennyi
és minden
szó
öl.
gyilkol.
minden kép
minden éj
minden kéj
csak elveszni hagyni inkább
így kívánok jóéjszakát.