égi szekérrel kel fel a nap
olyan hajnalok ezek
melyben a magány gyöngyei
nyílnak ki,
bízom a tisztulásban
az új nap csodájában
ha igaz lennék
ó bárcsak hitet kapnék
hogy igaz lennék
nyisd ki kapuidat
ki odafenn vagy
engedj lelkembe nyugalmat,
kegyelmed ne vesd meg tőlem
s engedj közelebb kerüljek feléd,
mert bolyongok az élet tengerén
s ilyenkor
otthon
az ablakomba áralmló tavaszi hajnalban
érzem mélységedből áradó szeretetet
hogy megnyugtat
mert el csak én hagylak
te mindig ittvagy
de hogy én miért kell midnig mindent elrontsak, s pusztítsak, azt csak a Jóisten értheti
senki meg nem kérdheti
mert énse értem.

távoli zajok
felkel a város
jaj csak ne kelne
jaj csak ez a perc, óra végtelen lenni, s ne kellene visszatérnem a zűrös, óriás világképbe
aminek már rég nem hiszek