ki vagy te
hogy csak így elraboltál
 ki vagy te
hogy csak így, pálinkásan
megcsókoltál

hazakísértél,
másnap pedig már hazavittél

tudtam én előre
mégsem értem
miért pont
ez lett belőle

furcsa vagy te
mondod
nem értesz
mondod
meséljek
mondod
éljek a mának
és mondod
hogy rögtön reagáljak
és nem megy
pedig úgy akarlak
nem bírlak
nem győzlek
ilyen gyorsan követni

még egy hét se telt el
nekem ez sok
és már fáj is
modntad hogy lesznek pofonok
mint egy kislány
megint úgy esek el
sírok
magam
egyedül


szokásom szerint
pedig verselek
álmatlan éjszakák,
teljetek.....

félni,
remélni,
elesni
túlélni,
megint, megint
ki vagy te,
hogy ilyen gyorsan
elraboltál?
ki vagy te
hogy csak így elragadtál

elveszett vagyok
azt mondtad
keresem magam
megszolalni se bírtam
pedig én már tudom mit akartam
alakult minden
harmóniában
kiegyensulyozottan körülöttem,
erre jössz,
csavarogni hívsz a fényes februári éjszakákba
az ismeretlen játsszik velem
vizeket önt valaki valahol szenvedélyesen
próbálok kievickélni
de még csak minden most kezdődik
félek, továbbra is,
továbbra is...