valóság-mások.
más-valóságok.
illúziók,leomló világok
körülöttem mindehol
szerteszét szórja a szél
se szó, se beszéd
nem segít
csak a csend,
vagy egy pislákoló gyertya-fény magánya talán
imára kulcsolt kezekkel majd a sötétben
egyszer majd megbánom,
a sírás szorítja torkom
de szemem szárazon marad.
elfogytak könnyeim
nem pazarolok többet én már rád.

valamikor augusztusban


A lámpafény simogatja a síneket;
csak a rád-gondolás is megeszi a szívemet;
annyiszor hagytam el már részeit;
a te egód jól lakott vele fülig.
Rád nézni se tudok már.
Gondolatod szőrnyűbb az utálatnál;
Sós ízű a harag, remélem,
bennem nem sokáig marad,
mert nincs miért.
Érted?!

Bari Károly: Ablakomba csontsovány holdat állítottál fehéren mászott tátongó falakon a fák árnyékán megakadt - ott lóg az ágakon Késő van, ne menj ki a rétre, baj mindig akad fölhasítják lábad virágagyarak véres lesz a fű, véres az iszap halálra gázol a dübörgő erdők csordája, megszurkálnak az eszelősen susogó szikra-füvek, meggyújtják hajad kódorgó tüzek, harapnak vad kutyák, Téged aki hajnalokat szülsz nekem - és akkor nem tudja meg senki, hogy ablakomba csontsovány holdat állítottál