áthallások

egy másik útról talán?

teljesen távolinak érzem

a régi álmokat

mi lelt engem,hogy így eltévedtem

tévedtem, vagy távolodtam

el, messze, tévelyegve

ténferegve.

most ez van

ez vagyok itt én

ez vagy ott te

ez itt az élet

minden csak ugy suhan

és ami van...

néha történik egy-két csoda

egy két sóhaj

mely magam sem értem hogy kerül utamba

kicsusznak a dolgok kezeim közül

mintha átadnám másnak magam

és akkor jön néhány éjszaka

mint a lidérceket

mások észre se vesznek, 

én meg beléd bolondulok

pedig téged nem érdekellek

talán kísértetek vagytok, 

vagy tényleg lidércek

miért mindig titeket kereslek, miért mindig ti találtok meg

kikre egyébként sem értem miért vágyok

tiltott világok

távoli tűnemények

tévelygések

tűnődések

és fájdalom

vágyakozás

majd bánat és üresség mit hagytok rajtam

én meg csak hagyom

hogy így legyen

mert ezt érdemlem úgy érzem.

de miért?

miértmiértmiért 

és megállok utamon

és fájdalmamban csak állok, és kiáltok, hogy miafene

nemértek én semmitse,

miért?! 

verjen meg az Isten titeket, 

akik rosszra vittétek lelkemet

és végülis 

hát talán akkor engem is

ez van.

mégis.

akarom, hogy jobb legyek.

őszintén. fájlalón

***

behunyom a szememet, 

és szemedbe nézek.

nem érdekel mit mondanak mások, 

nem érdekel kik mondanak mást

hogy mit hogyan kellene

kit hogyan kell szeretni

lényemhez tartozik

a sok tévelygésem

keresésem

ez van

behunyom szememet újra

csókolom szemed, szád, 

mert számomra, fény voltál

mikor mást elriasztottam

addíg míg téged el nem riasztottam

megijesztek mindenkit úgy tűnik

egyszer őrületesen szeretek

másszor őrületesen feledek

ragaszkodok

és tagadok

tapadok

és akaszkodok

és aztán

egyszer csak

félek

átgondolom

és nem tudok szabadulni

valami gyötrő érzéstől.

kerestem, és egy érzésre találam

még vadabb vágyakra nálad,

szemedbe néztem

és tudom hogy csak kerestem

és találtam

és nálad is feledtem valamit

és számodra semmit

de nem jelentett semmit

és megyek is tovább

és keresek

és...

elveszek...