hajnalkeresés

mély lélegzetek
lassan, majd egyre gyorsabban
hevesebben, kedvesebben
nézek szemedbe.
mélyen, kegyetlen
tekintetedbe.
honnan jöttél,
ki vagy,
mit akarsz?
semmi vagyok,
senki vagyok
nemtudom mit akarok
megsemmisülök a káoszban
a félelemben és a bánatban
mindezer darabra törtem már
és török még tovább
annyira, s úgy
hogy a fájdalom már barátom
ide jutottam.
ide sodródtam
ez vagyok.
hiába magyarázkodok
jobb már talán sose leszek
napjaim, holdjaim
fényeim, csillagjaim
elvesztettelek benneteket
feláldoztam mindent
és úgy érzem a semmiért.
úgy érzem mindent elvesztettem
és nem találom már kedvem
se a fényem, létem, éltem
igen borongósra fordult világom
ha nem tetszik szavam, szemem
éneklem, és hangosan kiáltom
bánatom
feléd
felém
egészen
mélyig,
egészen
a csillagos égig.