visszavágyom
vad végtelen várakozás
az álom
és a világom
kerengek a határok szélén
vergődök világom végén
valakit elhagytam
valaki lettem
valaki leszek
van akivé lenni lennék
hogyha mernék
gondolj nagyot
világolj vágyakkal versengve
varázsolj végtelen világot
vonzások vetekedjenek velem s veled
csak így mint most
csak így a végtelen semmibe vívódva
vágyódva
verekedve
keveredve
éjjelek kedvére
hajnalok hangjára
halljam suttogását dalomnak fejemben
fényét szememnek hold-lámpás vesse be
keresselek égen
földön
tűzben
vérben
fagyban
ott hol  minden lakatlan
vergödjek, hiszen vér nélkül nem ér semmit az egész
mert mindig az a perc a legszebb, tudod
így legyen, ne másképp
szépítsd a vágyad vadságát világod versévé,
tedd titokká,
muzsikád mélyévé,
váljon eggyé hallhatatlan hangokban
hol egyáltalán nem érzed már se te sem én
csak valamelyik csillag odafenn talán
keresve fényének szikráját
gyujtsuk meg a felső fényeket, izzanak újra mindenek
mélyről jövő ádáz vad vágyak varázsával.