hazudtál
hamis voltál
énis az voltam
fájdalmat okoztam.
ez örökös félelmem
szívfájdalom
mit hordozol
s hordozok
ügetve végtelenig, végtelenségig
valótlanságig üldözöl
fájdalmaddal.
sírok miattad minduntalan behunyt szemmel.
születni kell
úgy látom, ma már születni kell fájó szívvel
amit semmi sem gyógyít
az idő sem
az Isten sem
a végtelenségig vinném álmaim
még jobban megrémiszteném önmagam
tükörre vágyom csak
főként benned
változásra vágyok
az árvíz-álmok sodrásában tudom, hogy már nem hazulravaló vagyok
hazátlatnul tündökölni
rettegve
félelmekbe sodródva vágyom
nemtudom hogy kell lennie mindennek
álmaim gyászba visznek
láncra vernek