Duna partján várlak, lilafényű tündér hajnalban,
talán csak ma
talán örökké
Látom felkelni azt a napot
nem feledem mégsem a tegnapot
fehérre mosson,oldjon bánatom
csak azt várom
Voltak napok,éjszakák,
hajnalok és távolok
mikor azt se tudtam hol vagyok
árny voltam, fájó emlék
de most éneklem
hogy élek,félek nélküled,
hogy bizony senki szeme nem téved
Itt vagyok, ott vagyok
világgá ballagok
de megmaradok
mert tudod a tied már nemvagyok,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése