Újfalvy Krisztina:

Komor idők, vasszin napok!
A rosszra csak újat adtok.
Gondolataim hevernek,
Ízetlenségim levernek.
Borongó felleg felettem,
Homály, árnyék körülöttem:
Festik a sors titkolt szinét,
Az élőnek megtört szívét.
Víg mozdulás, hideg érzés,
Nevető seb, vidám vérzés,
Sohajtó megelégedés,
Mosolygó bú, szép szenvedés:
Létünket is kiséritek,
S jutalmát is kiméritek.