fuss a félelmeid után

nekem huszonöt,
neked talán harminchét
hosszadalmas év
kellett leteljen

mire idértem
mire megértettem

fülledt nyár,
amire vártam már
kellett ez
de bánom már.

neked nem leszek sosem az
neked nem lehetek sosem az
aki lenni akarok,
csak akinek lennem kell.

fáradt  a felelősség és
fázik a félelem is bennem

 tilalmakat tör
a törékeny találgatás

fájdalmas jövökép
a jelen boldogságáért

csak el ne felejtsem
cipelni ezt a keresztet

mellőzöttek mellett
mellőzötté lettem

elestem vívódásaimban,
elestem érted.

megéri-e

félek