csak amiről sosem szólunk

csak amiről nem beszélünk

az a valóságunk

az az igazságunk

fuss a félelmeid után

nekem huszonöt,
neked talán harminchét
hosszadalmas év
kellett leteljen

mire idértem
mire megértettem

fülledt nyár,
amire vártam már
kellett ez
de bánom már.

neked nem leszek sosem az
neked nem lehetek sosem az
aki lenni akarok,
csak akinek lennem kell.

fáradt  a felelősség és
fázik a félelem is bennem

 tilalmakat tör
a törékeny találgatás

fájdalmas jövökép
a jelen boldogságáért

csak el ne felejtsem
cipelni ezt a keresztet

mellőzöttek mellett
mellőzötté lettem

elestem vívódásaimban,
elestem érted.

megéri-e

félek

a legnehezebb

a valóság

elfogadni, hogy sose leszek első

semmiben

 senkinek

hogy sose leszek már szerelmes

hogy sose tudok már álmodni

a legnehezebb

a mellőzőttség

örökkön örökké

lenni,

de csak úgy félig meddig

bárcsak nekem is lehetne

egészen élni

bárcsak ne érezném

hogy késő valamilyennek lenni.

bárcsak tudnám.