fehér, szatén-szálú párna huzatodon
már ott az a fekete kis folt,
szétkönnyezett szemfestékeim lenyomata.
kék-színű magányoddal átitatott szobáidban
régi emlékeid porai,
s itt vagyok én, mindezen elmélkedve,
csodálkozva.
fehérek az újrakezdések,
fehér vagy te is, neveddel, kezeddel,
szemeidből sugárzó szerelmeddel.
megtaláltál, már lassan egy éve.
s maradok itt, előtted könnyeimet,
ruháimat, lelkemet levetve,
téged szeretve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése