vonatok érkeznek
mennek
és csak várok
és megint azon érzésemet fejtegetem
vajon el mit felejtettem
mit hagytam hátra
mit nem tettem
zsebbe, kabátba
vagy ide, ebbe
a kicsi megtört szívbe
jaj és hát persze.
jövök rá:
csak mindig kicsit önmagamat
csak mindig kicsit otthonomat
csak mindig kicsit hazámat
benne szavait
anyámnak, apámnak
életem eddigi létét
csak talán ennyit
amit egyetlen táska
meg nem telít...