küszöbön túl

megállok
hátranézek
felszakadt régi sebek
mára már csak hegek
de megállok
visszanézek
valaki szíven szúr
messziről
mert én megálltam
magammal szédülök
megálltam
és magamba révülök
magamban szédülök
révülök
mindenféle körök
körbe
és téved aki nem hisz nekem
mert ugy érzem nyomban eltünök.
tévutak
révutak
kéjutak
héjutak
félutak
szívutak
utak
mennek
jönnek
beléptél
átöleltél
hozzád bujtam
átkaroltál
és sírok
mert tudatom
sug
zúg
fentről konganak a fejemnek
hogy így nem lehet megállja életemnek
hanem csak tovább
nem én vagyok ez
de mégis tovább
a szédületbe
a révületbe
az őrületbe.