küszöbön túl

megállok
hátranézek
felszakadt régi sebek
mára már csak hegek
de megállok
visszanézek
valaki szíven szúr
messziről
mert én megálltam
magammal szédülök
megálltam
és magamba révülök
magamban szédülök
révülök
mindenféle körök
körbe
és téved aki nem hisz nekem
mert ugy érzem nyomban eltünök.
tévutak
révutak
kéjutak
héjutak
félutak
szívutak
utak
mennek
jönnek
beléptél
átöleltél
hozzád bujtam
átkaroltál
és sírok
mert tudatom
sug
zúg
fentről konganak a fejemnek
hogy így nem lehet megállja életemnek
hanem csak tovább
nem én vagyok ez
de mégis tovább
a szédületbe
a révületbe
az őrületbe.

higgadt tudatosság
érzem mi lesz
és érzéseim nyugodtak
és tiszták
csak tudjak nyugodtan tenni
remélem jól látok
remélem jól látom
hogy én csak egy harmadik ember voltam
valami sebtapasz
ami te nekem
valami gyógyszer
remélem tisztességgel továbbmehetek
titkunk megmarad magunknak
remélem ti meg öszsetaláljoztok érzéseitekben
szívetekben tavasz legyen
csak ezzel a tudattal tudlak elengedni
csak így.
mert már ragaszkodom.
és nehezen engedem el kezed, szíved
mert ez nem szerelem
tudom
de mégis hozzád bújnék, melletted pihennék
vigaszom vagy a vágyaimnak.
vigaszom voltál vágyaimnak.
nem tudom mi jön ezután
lassan elvesztek mindent már.
nem voltam már így rég.
de te meggyógyítottál
csak nem tudom lesz-e más ezután még.