roséba borult az arcom,

roséba borult a félelmem

izzó zöldesen virító kalandokkal teli szemeidbe nézve
göndör hajad szinte enyémnek éreztem

pedig oly abszurd ez az egész
mint a 6 év mibe beletelt,
hogy megtudjam mi a szerelem
és most megint kezdeném?

kétes kétségekbe szorult szívem
reménytelen reménytelenségbe.