2017. július 30., vasárnap

fekete szemeitek


zöldes, barnás, mély, sötét
de mindenesetre számomra mind feketés
sötét, mélyen izzó
vággyal teli
valami megmozgató
valami izgalmas
valami idegen
valami félelmes
mit ezekben a furcsa,
kék szemeimnek idegen szempárokban
oly sokszor megláthattam

életre keltően
ilyesztő
inspiráló, motiváló
éltetö
de féltető
kélyes
kétes
álmokba ringató
hazugságba húzó
félelmes forró fekete szemeitek
bár tudnám valamelyiket feledni...

roséba borult az arcom,
roséba borult a félelmem
izzó zöldesen virító kalandokkal teli szemeidbe nézve
göndör hajad szinte enyémnek éreztem
pedig oly abszurd ez az egész
mint a 6 év mibe beletelt,
hogy megtudjam mi a szerelem
és most megint kezdeném?

kétes kétségekbe szorult szívem
reménytelen reménytelenségbe.