elhagytam messsze
valahol a somorjai fák alatt
elrejtve
mikor az lettem, aki nem akartam
lebegek világok között
fájdalmasan nézek a messzeségbe
de lábammal mérgesen,dühöngve
tiporok a földbe.
miért van ez , miért így van?
kérdezem, és szorongásaim
folyton-foylvást újraélem...
ugyanaz, az el nem múlandóság,
egy bűvös körbe ragadtam
vagy csak önmagam
rabságába, kalitkájába
hol elveszejt a világok világa
a mit sem sejtés gondjainak világa
magamba mélyedve
rájövök, mostanában semmi nem visz előre.
semmi vagyok
semmivé lettem
azt érzem elhalok a porban
és hiába adok, nem kapok.
már csak örökig hervadok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése