csak azabaj hogy a képen fekete lovon vágtatok.
Mert egykoron
nap hold fejem felett ragyogott
s én az éj fekete lován vágtattam.vagy még vágtatok?
kérdezem én,életem üres tér,ha nem a csillagok útján járok,
szemeim lehunyva másvilágról álmodom,hol süt a nap,de hol az éj,
a Hold fényt veszvén ,farkasoktól nem üvöltvén, merre menjek most én,
üres a táj,
egy éj - s holdszépítette aranyló paripa lábai alatt gurul a nap
patáival érinti, a világot szépíti, minden aranylana
ha szemem fel nem nyitódna.
kései álmokból valóságba nem kívánva,elvesztem magamat.
mesélhetnék még,de mesém tovább el nem ér,
most nincs túl sok mit remélhetek én.
várok,várom a végét,
de ó bárcsak élhetném még mesém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése