a végén mégis anyám szavának adok igazat
hogy én ilyen vagyok és kész
elvárások, elválások
panaszkodok, sajnáltatom magam,
vagy megint vörösbort iszok
nem vagyok elég jó neked
csak ennyi az egész
és én realizálom, hogy nem is akarok
se neked se senkinek elég jó lenni
csak jó akarok lenni ebben a kiábrándító világban
csak sugara a jónak, a szépnek, a másnak
mint a gyertyaláng a sötét szobámban
melyet csak esténként vehetsz észre
mikor a sötétségbe kényszerülsz bele.

---

tanulni önmagam
elvárások hálójában érzem fogolynak magam
nem ismerek magamra.
mert igazából nem lehet normális
igenis vannak másak a normálistól
és igenis más vagyok, és furcsa
és hiába igyekszem megfelelni
nem illek bele ezekbe a keretekbe
és igazából már nem is akarok
mert elegem van, hogy nem vagyok elég jó a keretekben
hát leszek a keretek nélküli világomban valami
és valaki
ahol nem akarja, nem várja el senki se
hogy milyennek kellene legyek

nem vagyok átlgos.
hiába probálok az menni
minél inkább akrtam az életbe
annál inkább sikerült kilógjak.
mondtm már
kitszitott vgyok mindehonnn
ha neked egy ilyen lány nem kell
hát gyorsan felejts el engem.