Szívesen megtalálnám melletted magamat.
Nem kapaszkodnék oly görcsösen  beléd, ne félj,
ez most még csak a meneküléstől való szédülés és az azzal járó félelem.
Szeretnék szállni, fújdogálva,
mint ahogy egy falevél, a széltől vezetve szárnyal.
Kedves dolgok jutnak eszembe,
pedig teljesen más vagy, posztmodern vagy,
izgalom vagy, élmény vagy, kaland vagy amire vágyom.
Értelem, kreativitás -
keresve se találok mást,
mintha kicsit magamat is keresném,
és látnám meg érzéseidben.
Félsz a fulladástól,
én csak a haláltól, és az eltaszítottságtól.
Hullámokban törsz rám,
hullám vagy a vízeken, és az érzelem,
amelyet oly rég,
és örökkön csak keresem...