csak egy álom
és egy beszélgetés
és már a távolba taszítalak
messze jársz
távol vagy
és valahogy nem is érdekel már
valahogy mintha erre vártam volna
időtlen, idők óta
amit látok, láttatok,
és amit felszabadítasz
zabolátlan indulatok,
dallam-szavak
harmatvillanások
villámáramlások
hullámláshangok
szivárványváltozások
öruletbe taszítanak.
2018. szeptember 16., vasárnap
a férfi fájdalma
a tudatból, hogy
a nő még szereti azt a másikat
a nő fájdalma,
a barátság elvesztéséből,
melybe a vigaszkeresés vitte talán
egy mély, testi-lelki megsebzett létből
apám, anyám fájdalmának képeiből született
tompa, homálytalan életérzés
leragasztott sebek,
kiabálások, nyugtalanságok
idegek,
melyekbe gyakran beletévedek
árkok az egyszerű létben is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)