kedélyes derű

könnyeim hajamban már.
kedélyes derűvel borítod el napjaim
kétségeim helyett
szemedben
hangodban mélyedek már el.

az élet él, és élni akar
mondja Ady.
és értem
és élem igazán
veled
vagy nélküled.

a mélységek csak a szél zúgásában
és hangodban találnak meg
hiányod hálát ébreszt
hajnalok halványságát
lágy, nyári szellő
lebegő levegő vagy nekem.
oly jól esel nekem
szomjamat oltod az izzó nyárban
teleimben pedig felizzítasz újra.

sötét, mély szemeidben láttam az éjszaka az elszántságot.
ijesztő, és félelmetes.
hogy eddig rád bíztam magam
és látom, most már, hogy te is félsz.
vagy csak lenyűgöződtünk egymástól.

mélységet látok,
mélyre nézek.
és mégis a felszínen szabadítasz fel
megláttál bennem valamit
amit nem sokan.

kedves vagy nekem
megszerettelek.