hazaértem
szembenéztem
mint a tükör
mi ezer darabra hasad
mint ahogy a pirkadat, vagy hajnal hasad
Tudat alatt tudattad
tudat alatt elmondtad
elmondtál mindent
én probáltam beszélni
de hogy beszéljen aki nem tud
sose tudtam.


kellek a fenének.
kellesz a fenének,




azt hiszed nem látlak,?
azt hiszed nem hallak?
a világon minden pillanatban
még a legnagyobb zajban
is tudom mit gondolsz
tudom
de te nem tudod
mert ha tudnád, nem hagynád
vagy lehet hagynád
lehet engeded
lehet el akarsz veszejteni
lehet nekem nem kell már akkor semmi
lehet el is megyek innen
mert vissza nincs is miért már térnem
lehet elmegyek innen messze
elbujdosom
a világ közepébe
mert ennél nagyobb félelem mint az enyém
nincs a a világ nagy közepén
kételyek, kétségbeesés, félelem hálója szőtte be szívem
és most megtisztulva harcol hazatérve, széttörve, újra egyben, s megint visszaesve, feltörve. megtörve.

üdv néked árnyék a falon
üdv néked fél elemem.

levendula-tenger a balaton

a szemem a habokban úsztatom

majd csendesen lehunyom,

s hagyom, hadd fújja a szél a hajam

levendula álmokba ringatva magam.

türkiz és égszín kékség
szememben a mindenség
kedvesen mosolygó felhőkben
látom telni, elveszni az időket
s félelem-színt kever ránk titokban
hogy elő ne hozzam gyöngy-szavakban
a sziklaként nehezedő tört-sóhaj-gondolataimat.