szavak.
szállnak át
szavak
suhannak az időtlen képpel
mikor kimondtad a múltból támadó jóslatod
s mintha így akartad volna
hát így van
szürke decemberi napokban sír a szívem
mert érzem
te is érzed
van ilyen
én nem tudtam, hogy az érzés ilyen erős is lehet.
de nélküle elveszek
te éltetsz, akarva akaratlanul.
még ha minden el is halványul,

érezni az elszakadást
a léleknek is fáj
nem hogy a szívnek
valami meghal bennem
érzem,
hogy ha te nem is
de valami erősen
hirtelen belémnyilalt
még ha nem is láttalak
szavad nem is hallottam
talán a kék szempárnyi barátod szava: baleset
talán a másik barátod szavai: de már vége
s talán az én bizonytalanságom ennyi év után is.
hogy érzek valamit
hogy eszembe jutnak jelentéktelen mosolyok
boldogságpillanatok, amiket akkor nem értettem
mint ahogy egy film ér véget
úgy futnak elém ezek a képek
és érzem
ez az utószó
ahogy pilinszky mondta.
szerettelek.
és csak a sírás a falon.
az marad belőled
s belőlem

mi lesz velem
nagyon kétségbeestem
milyen mikor senkim sincsen
milyen az
mikor senki sincs mellettem
senkiben sincs reményem
csak istenben
ilyen a meghalás is kicsit?

úgyérzem.végem.teljesen,egészen, amennyit csak értem
most haltam meg ebbe a szerelembe .
belátom, az volt. ugy igazán keserűen, édesen, halállal kezdve, azzal ékesítve. belátom, vége.
nem kell több belőle.



s nem nyom el az álom se
nem gyógyulok meg már sose.
nemértem miért éppen én
miért éppen én nem járhatok másképp

botlások a világban,
megcsalásaid melyek még csak sikeresek se voltak ugy, mint ahogy te megcsaltál már egészen.véglegesen,
és látod
a végén, még bebizonyosult,hogy igazán szerettelek valaha a világon,
de nyugodt lehet szived, ennek holnaptól vége.
ennek jövőre vége.
csak miért is vártam én rád, hogy változz, hogy csodát hozz, hogy rájöjj..
nemértem én már sose
szóljon erről ezernyi dal,úgy még mint sosem.