Vajon
hova bújtam el?
Melyik bűvös fa árnyékában
leltem helyet magamnak
a kuporgásra,
hogy nem látom
a sötét égen se
a holdat, se az éjjeli
szél fútta felhők alatt
rejtőző ragyogós csillagokat?
Hol hagytam igazságom?
Mert ragyogásom csak hazug fény itt,
A félelem az mi rettenet megbénít.
A valóság hiúság, az álom
se már barátom.
Hova tegyem kezem,
fejem hova hajthatom?
Azt hiszem magányos vagyok,
mint égen a csillag.
S mégis múlatva, vígadva
élek, s kapok csillagokba
hadonászva,rohanva.


***

Vágyom a régi homályra?
Mert szememmel itt-ott visszakacsintok.
Mélyen hallgatok.
A felszínen kiabálok.
Vad lovakkal száguldok
a félelembe.
Keresek.Félek.
De rég nem éreztem
már gyengédséget.
Szereték én még
csillagokat látni.
Szeretnék szerelmes
áhitattal a világban lenni,
hajnalt érni, illatokat, dalokat élni.
Ketrecbe kerültem,
kalitkába zártam
magam. fel nem foghatom
miképp, s hogyan..
Esik az eső valahol odalenn.
Üresen kéklik a szemem,
üresen dobog a szivem.


ápr.17.2015