ars poetica? hmtalán.

"A dalaimat aki látta,
Soha ne lásson engemet,
Ki szállt velem a magasságba,
Ne fogja meg a kezemet.
Ki mérhetetlen messze tőlem 
Forgatja könyvem lapjait,
Ne lásson lakom rejtekébe,
Ne kérdezze: hogy élek itt!

Kinek lelke-testvére lettem,
Szívében élő hatalom,
Ne nézze szemem tompa fényét,
S a torz-mosolyt az ajkamon.
Kinek valóját összeráztam,
Mint szélvész, megremegtetőn,
Ne tudja: gyönge vagyok, gyáva,
S akarni, élni nincs erőm!

Mert rongy vagyok, mit szél hasít el,
Sárpalota, mely összedől:
Magamnak, simogatást, jó szót
Nem kérek - várok, senkitől.
A dalaimat - becézzétek,
S oh ne tekintsetek reám,
A jobbik énem tiszta lángja
Ott ég mindenki asztalán."
(Reményik Sándor)

időtlenség, mintha a vállamon
ülne, mintha kezeimet fogná, bilincsbe tartaná, tőlem soha el nem szakadnál,
mintha mindig így lett volna
mintha ez a pillanat örök volna,
hogy fáj is ég is pillantásba való lélek is elszalad is fél is, ránéz is de tép is,szétszakít és összekulcsol,valamint megérint, valamit megrémit
időtlenség, idétlenség

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. 
Csúf, de te gyönyörűnek találtál. 
Végig hallgattad mindig, amit mondtam. 
Halandóból így lettem halhatatlan."
Pilinszky 

Lator L. :  Emlékeidből eltünök^*

Botomat elhagytam az erdőn, nem félnek tőlem a madarak. Árnyéktalan és remegő a szitakötő pillanat. Hangjára figyel a patak, medrét egyre mélyebbre ássa. Emlékeidből eltünök, mint halak villogása. Ragyog a hegyek homloka, fák közt csobog a tisztaság. Alázatában egyre szebb, egyre átlátszóbb a világ.

"Hiszen, ha felnézek az égre, érzem:
Millió szelíd, szomorú csillagszemével,
Valami legmagasabb, éteri szomorúsággal
Néz a világ éjjelébe az Isten is.
Az Isten is."

1937


ÁLOM
Tavak ezernyi tükre. Várlak.
Ülök a völgy mélyén, s gyerekarccal,
gyerektenyérrel várlak. Hajladoznak
a fák. Fehér madarak szállnak.
A szélben, mert süt a nap – vagy azért,
mert létezel s várlak,
ezernyi lomb ragyog. Istenem,

irgalmazz. Halhatatlan vagyok.


ÁRAMLÁSOK
Szemek, égbolton arany
ablakok, lelkek, kik
fényletek, tornyosuló egek,
tengerek, teremtés éneklŒ
virágai, madarak, világot kigyújtó,
81méretlen szép szavak: mondjátok
ki. Ti beszéljetek.
Én hallgatok. Csönd leszek.
Néma völgy. Ima, kit szépséged –

szálló szél fogalmaz. S betölt.