Isten óvja házainkat,hazáinkat.
óvd meg kérlek. viseld gondunkat.
ne hagyj elveszni,kérünk Istenünk.

éjféli jóslat.csak annak aki érti.

mert árad a duna,megáradt
vége a pénteknek,
a káosz megremegett
elkezdődött
óvj istenem bennünket.
hiszek.rendületlenül.
és nem tudom mitévő legyek.
menjek e az árral,?
minden régi ember
ez ellen szólalt fel,
hát mi a fenének mennék?
maradok aki vagyok,
szilajd talajomon
hiszek benned,
a természetben
az emberi sorsokban
a te elrendeléseidben is talán
végzetes képeket látok
illúziók
éjszakai álmatlanság
sírás,könnyezés
majd megkönnyebbülés,
utána csend és fájdalom.

csak szüntelen hiszek.
benned bízom.
óvj istenem bennünket
légy velünk.
midnen pillantás
minden óvatlanság.
vágytalanság.
veszély fenyeget.
rettegek.
az árvíz nem minden.
türelem.hiszek is,meg nem is, látok is meg nem is,
egyszer mindent értek
máskor fogalmam sincs
de úgyhiszem,csak azt teszem
mire szívem int
s mi sorsom.igyekezetem
meg ne rebbenj
egyszer fenn,
egyszer lenn
képzeletek ne játszatok velem!


elhiszed nekem,elhiszitek nekem hogy beteljesűlőben vannak a sötét vágtát ígérő jóslatok?hogy sötétből indulunk,bánatból,szenvedésből,s hogy mindez egyszeri felhőként,robbanásként fog ütni,s végzetes lesz?
kérlek.ne hidjetek.
kérlek szóljatok.
várjatok
nem akarom hogy így legyen
nem akarom hogy eképp legyen
végem
véged
végünk.

fázok ,és  ázok
könnyeimben
könnyen megyen
annak
ki nincs egyedül
s nem fél ennyire
mert én félek
rettegek
s már csak sírok
túl mély ez az árok

egyszerűen egyszerű ha volna minden,ó bárcsak lehetne minden egyszerűen.
inkább mint modern elvonthasonlatokkal élni,mindig feljebb furakodni,keseregni

átlátok rajtatok,felvett módok,mű-elsajátítói,kik a természetességet is el kell tanuljátok,szíveteket oly nehezen találjátok.hogy miért nem az igazat keresitek,az igaz hangot,az emberit,felszíni helyett mélyeket,miért,miért van az hogy oly nehezen láttok,találtok,s én,miért neheztelek mindenre mi szertelen szervetlen helytelen...

furcsa kis helyeket keresek.

fákat,füveket,mezőket álmodnék,hol nincs fekete árnyék,de mesének vége van,álomban nem élhetek.ezt el kell mondjad nekem.

.

azért hiszem hogy a szombati váratlan csoda-mosolyok,nem hiábavalók :) s nem hiábavalóan boldogítok,hogy még a vasárnap is varázzsá válhatik,ami ennyi idő után,számomra még mindig meglepő,nem megvetendő.ennyi felesleeges szavam lenne? mind számodra tartogatnám,ha lehetne.

erre talán még a neved is rímelne,ha aza mosoly,felismerés ,ne lenne,oly távoli, mert én még mindig hiszem hogy vagy valamerre.

Csipkevirág: egyre jobban,naprol napra,

Csipkevirág: egyre jobban,naprol napra,: "az élet él, és élni akar."

péntek van már csak hátra

és aztán jön a káosz.kétségbe ne essek

vajon mit hoz majd a jövő?

félelmeim félelmetesek.

előretőrő végzetesség

vihar előtti véletlen minden.

csak el ne essek,csak el ne vesszek

minden óvatosságra int

mint ahogy téged kicsi nemzetem

árvíz
földrengés

narancssárgás kosz

sárgás csillagos 

kék összetartás

bármi legyen is az

 az óvatosság,

alázat

nem árt.
s ha nyílt szívemet
seb hasítja szét,
akkor is kell hogy bírja tovább feladatát,
büszkeséget váltsa fel a tudatos alázat
megbocsátás,eldogadás
türelem....
mit mondhatnék még mást?
látom,valahol már a húr feszül,
csak meg ne pendülj
mert kénytelen leszel hogy elrepülj.